FEKETE ISTVÁN

VISSZAPILLANTÁS

 

 

Elmúlt ezer évek kétes homályán

Nézek, hol ős pár él erdők magányán.

Mint két forró szív, két szerelmes ajak,

Eső, szél, napsugár szemükbe kacag.

 

A férfi kezében vadverő dorong,

Lelkében valami sötéten borong.

Útját a bozóton keresztül vágja,

S nyomában követi szerelmes párja.

 

Kinek szép testét semmi sem takarja,

Kit szabadon ölel meztelen karja.

És hogyha van kín, vad, véres küzdelem,

Mindent legyőz a nagyszerű szerelem.

 

 

/ Szentendre, 1938. /