FEKETE ISTVÁN

SZÜRET

 

 

Méla tájon az ősz zenél,

Táncot lejt rá a falevél.

 

Szüret van most, víg vigalom,

Zeng is a dal, s a cimbalom.

 

Cigánylegény üti-veri,

S közbe-közbe hörpintgeti

 

Magyar szőlő édes nedvét,

Mely tüzeli piros kedvét.

 

Száraz, üres, gyomra korgó,

Megszomjazott a nagyhordó.

 

De ihat ám most kedvére,

S vele együtt sok testvére.

 

Öreg gazda, tisztes gazda

Szívét, lelkét beleadta

 

A munkába, s felmosolyog,

Nem hiába fáradozott.

 

Míly öröm most szemnek, szájnak,

Gyümölcse a fáradtságnak.

 

Szüret van, hát van vigalom,

Zengjen a dal és cimbalom!

 

 

/ Pécel, 1938. /