FEKETE ISTVÁN

MÁRCIUSHOZ

 

Mit hoztál nekünk ifjú március,

Mit hoztál szellő-szárnyadon?

Talán egy új dalt, vagy piros halált,

Mely aratni készül új mezőkre

Véres lábakon?

 

Mit hoztál március, új életet?

Arcunkra szellőcsókodat?

Tarka titok-batyud mit rejteget,

Új rügyet, mely jövő nyaraknak mond

Zsenge bókokat?

 

Mit hoztál mondd, sugaras holnapot

Az örök várakozóknak?

Csendes békét a felforrt szívekbe,

Új erőt a boldogabb jövőért

Fáradozóknak?

 

Ó március, nagy szabadság-tüzek

Szerelmes lobogtatója,

Már nem kérdezünk, csak szállj le honunk

Megszentelt rögére, s légy szívünknek

Dobogtatója.

 

Nézd, mennyi ifjú, mennyi jövőbe

Néző szem várta jöttödet.

Értsd meg őket, hisz lenge, tavaszi

Símogatásod bennük tán még új

Reményt költöget.

 

Aztán repülj, repülj, hogy a világ

Lásson egy új, szent szárnyalást,

S rikoltsad a fülébe, hogy nekünk

Hoztad el legszebb ajándékodat:

A feltámadást!

 

 

/ Pécel, 1942. /