FEKETE ISTVÁN

SORS-KERESZT

 

Sok  év.  sok-sok  árva  könny,

Kevés  vígasztalás.

Várni,  midig  csak  várni

És  egyedül  járni

Ó  szörnyű  e sorscsapás!

E  sors-kereszt  enyém,

Nem  tudom  meddig  tart

Még  az  út,

Azt  sem  tudom,  hol  végezém.

 

/ Pécel. 1936. /