FEKETE ISTVÁN

A VÉN KATONA BÚCSÚJA

 

Titok  vagy  előttem,  ismeretlen

Nagy-nagy  titok.

Ha  hívlak  magamhoz,  nem  tudom  én

Hogy  kit  hívok.

 

 

De  én  is  titok  vagyok  előtted

És  nincs tovább,

Mert  úgy  ismertél  meg,  mint  egyszerű

Vén  katonát.

 

 

Bár  jó  volt,  ha  rámszórtad  két  szemed

Barna  fényét

S  ha  éreztem  fehér  kezednek

Melegségét.

 

 

Parázsló  ajkad  drága  mézéből

Néha  loptam,

S  a  szép  nóták  legszebbikét  halkan

Eldaloltam.

 

 

Szép  volt  mindez  s  jó,  hogy  lágy  szíved meg-

adta  magát.  

Mikor  hallgattad  fel-felderülő

Lelkem  szavát.

 

 

De most már  megyek,  hívnak  a  nóták,

Zengő  kürtök.

Fogadd  tőlem  egy-egy  üzenetem,

Hogyha  küldök.

 

 

 

/ Gyimót. 1938. /