FEKETE ISTVÁN

ÖSSZETÉPETT

 

Összetépett lelkemben a

Fehér álmok hogyha véget érnek,

Könnyek között elmondom a

Bánatomat a bús őszi szélnek.

Elmondom, hogy nem élhetek

Ha énnekem sosem lehet

Forró csókot kérni,

Attól kinek a szemébe

Valamikor úgy szerettem nézni.

 

Késő hideg őszi szellő

Panaszaim hogyha veled szállnak,

Ott zokogd el üzenetem,

Ahol mindég tárt karokkal várnak.

Mond, hogy akit úgy szerettek

Talán most is emlegetnek

Sehol se keressék,

Mert a hulló falevelek

Nyomomat is régen eltemették.