FEKETE ISTVÁN

EMLÉKEZÉS EGY SZAVALATRA

 

 

Agyamban már-már zajt üt a gond:

Tél, gyerek, ruha és kenyér.

De lelkem nyugalmas zugában

Egy szombat est emléke él.

 

A zajos est elmúlt s azóta

Mint tiszta, elvetett mag a

Jó puha földben, úgy él bennem

Egy lány szelíd szavalata.

 

Most is e leányra gondolok

S kérdem: íly estém lesz-e még?

S köztünk, mint színpadi függöny

Úgy lóg, tátong a messzeség.

 

 

/ Pécel, 1941. /