FEKETE ISTVÁN

BÚS ŐSZI DAL

 

Halott mezők felett csavargó

Ökörnyálat dobál a szél.

Messze még,  de már hallom, hogy

Jéglábain kopogva jön a  tél.

Mint kilehelt gyenge pára, semmi,

Parányi völgyben búsan lengek

S éjszakára váró két szememmel

A nyár fakó nyomán merengek.

 

Felettem varjú kalimpál,

Csendzavaró,  csúf fekete madár.

Dértől vacog s félve csörren

A kint hagyott kukoricaszár.

 

/Pécel,  1935./