FEKETE ISTVÁN

NEM TUDOM, HOGY

 

Nem tudom, hogy mi lesz velem

Ha az utcán találkozom véled,

Mikor egy-egy símogató

Pillantásod az arcomra téved.

Én olyankor úgy érzem, a

Boldogságtól felkacag a lelkem,

Hogy én már e bús világon

Egy igazi menyországra leltem.

 

Nem vagyok én lump, csavargó

Mégis olyan sokat éjszakázom.

Mint akit úgy csalogatnak,

Mindig a ti utcátokat járom.

S ha majd egyszer ablakodhoz

Odaállok az öreg cigánnyal,

Azt húzatom, hogy szerelmünk

Ne múljon el a hervadó nyárral.