FEKETE ISTVÁN

TAVASZI ÉNEK

 

 

Hallgasd csak, hallgasd az erdő szavát,

Mit súg neked a zöldelő faág.

Hallgasd csak, hallgasd, hisz éppen neked

Dalol a rét is titkos éneket.

Hallgasd, figyeld, hogy mit mond el néked

Az ébren álmodó csodás természet.

 

Nézd csak, nézd csak, azok a kerti fák,

Hullongó szirmú szép barackvirág.

Nézd csak, nézd csak, ibolyák, nárciszok,

Mind feléd néz, mind reád mosolyog.

Szép most minden, hódít a természet,

Öleld, szeresd hát, hisz tiéd az élet.

 

Én is szerettem, én is kacagtam

A felettem eltűnt szép tavaszban.

De már az életet nem csodálom,

Bús, fáradt vagyok, pihenni vágyom.

S nyílhat virág, fakadhat zöld levél,

Nekem sem ez, sem az többé nem mesél.

 

 

/ Szentendre, 1938. /