FEKETE ISTVÁN

ÚGY EMLÉKSZEM

 

Úgy emlékszem, amikor még

Porban játszó kicsi gyermek voltam,

Édesapám fáradt térdén

Olyan büszkén hányszor lovagoltam.

Őlébe vett, elaltatott

Csilingelő tarka szép mesével,

Mintha most is símogatná

Az arcomat áldott két kezével.

 

Messze szállt a szép gyermekkor

Öregedő férfi lett belőlem,

Mesemondó jó Apám is

Ott nyugszik már kint a temetőben.

Emlékére mindszent napján

Sírhalmára teszek friss virágot

Leborulva sírja előtt

Mondok érte forró imádságot.