FEKETE ISTVÁN

ADJ RÁM URAM...

 

Adj rám Uram, adj rám áldást,

Vessél reám egy pillantást,

Feléd mennék roskadozva

Nagy bűnökkel megrakodva.

 

De csak csúszok le a lejtőn,

Mentsél hát meg én Teremtőm!

Hozzád vagyok én kötözve,

Ne hagyj veszni mély gödörbe.

 

Jaj, de ha még volna jussom,

Könnyebb lenne hozzád jutnom.

De bűneim sokasodnak,

Napjaim meg egyre fogynak.

 

Vezess hát most kézen fogva,

Megszentelt szép hajlékodba.

Ahol tiszta forrás buzog,

Tudom ott majd meggyógyulok.

 

/Pécel, 1987. január 25./