FEKETE ISTVÁN

AMIÓTA KÉT RAGYOGÓ

 

 

Amióta két ragyogó

Barna szemed imádója lettem,

Azóta én minden édes

Régi álmot százszor elfeledtem.

Te lettél az én szerelmem

Az én elárvult szívemnek forró dobogása,

Napsugara a lelkemnek

Halvány arcod édes mosolygása.

 

Úgy érzem, hogy meg is tudnék

Halni érted, gyönyörű virágom,

Azt is érzem, hogy nélküled

Sosem lenne igaz boldogságom.

Mindég-mindég imádkozom,

S az most az én szívem lelkem szerelmetes vágya,

Csak a szemed, barna szemed

Soha-soha ne ragyogna másra.