FEKETE ISTVÁN

SZERETEM FALUMAT

 

Szeretem  falumat,  e  kedves

Kicsi  tanyát,  hol  születtem.

Hol  egykor  a  kert  virági  közt

Tarka  pillangót  kergettem.

 

A  kicsi  házat  s  az  előtte

Elnyúló  régi  kispadot,

Melyen  nyári  estéken  anyám

Színes  álomba  ringatott.

 

Szeretem  falumat,  merengve

Járom  be  szelíd  halmait,

S  lent  a  halmok  alján  a  némán

Kanyargó  Rákos  partjait.

 

Bejárom  határát,  elnézem

Hullámzó  kalásztengerét.

A  rétet  és  tündérmeséket

Lágyan  susogó  erdejét.

 

Bejárom  csendes  temetőjét,

Kibontva  lelkem  szárnyait.

Halkan  lépek,  nehogy  zavarjam

Halott  nagyanyám  álmait.

 

Falum,  te  édes  magyar  falu

Szeretlek,  szívem  érted  ég,

Szeretlek,  mert  te  is  fiadon

Hagytad  szerelmed  bélyegét.

 

/ Pécel. 1936. /