FEKETE ISTVÁN

EZ AZ ÉLET

 

Ez az élet olyan fakó

Nincsen itten furulyaszó

Nincsen itten semmi.

Nincs a rétnek vadvirága

Nem lehet itt még talán a

Sírban sem pihenni.

Reménységem szép csillaga

Mélybe hullott, s nincs már csak a

Szomorúság bennem,

Panaszom itt meg nem hallják,

Csak az álmok símogatják

Az én árva lelkem.

 

Úgy szeretnék hazatérni

S mindenkinek elmesélni

Amit itten érzek.

Nyugalmasabb a temető,

Ott ahol az erdő, mező,

Kakukkszóra ébred.

Mi kergeti vissza, vissza

Mért kesereg szíve itt a

Sírva vígadónak.

Most is úgy fáj, majd meghalok,

Hogy én már csak álmodhatok

Szép hazám terólad.