FEKETE ISTVÁN

MÉG HALLOM ÉN

 

Szívem sokszor mintha megnyugodna,

Hallgat, mint a bús őszi táj,

Vágy tüze mintha már nem lobogna,

S nem érzi azt sem, ami fáj.

De csak egy pillanat s a megütött

Bolond szív újra úgy zenél,

Mint zokogó őszi vad viharban,

Lehulló árva falevél.

 

Még hallom én szerelmes szép szavad,

Szívem, úgy érzem én érted meghasad.

Nehéz a bú, de viszem csendesen,

Mert tudom, hogy vársz reám kedvesem.

 

Lehet, hogy egyszer visszatérhetek,

Lehet, hogy holnap én már nem leszek.

S hogy lesz-e még több csókos alkalom,

Ki tudja drágám, édes angyalom.