FEKETE ISTVÁN

KÖSZÖNTÜNK ÚJÉV

 

Mélytüzű szemünkben még bús a fény,

És fáradt kezünkben gyász a kendő.

Néhányszor meglengettük, hogy elment

A véresarcú vén-esztendő.

 

Éjfélkor indult, de oly fáradtan,

Csípős szél borzolta deres haját

Hátán roppant batyu, benne vitte

Százszor megszakadt szívek jaját.

 

Elment, eltűnt a nagy havas tájon,

És csak a sáros, vérhabos nyomok

Néznek vissza, hogy borzadjunk, sírjunk,

De most sírni nem magyar dolog.

 

Mert százszor is szent ez a pillanat,

Ezerszer is szent ifjak és vének,

S az új Idők bölcsője fölött csak

Így szólhat ajkunkról az ének:

 

Köszöntünk Újév! Te titkok titka!

Köszöntünk szép magyar köszöntéssel,

Békés, zsolozsmás harangozással,

Szerelmes, boldog szívveréssel.

 

Ó, Újév első perce, ígéret

Bimbója új tavasznak és nyárnak,

Fehér-kalácsról álmodó gyermek-

Szívek most neked hozsannáznak.

 

​És mi is nagy idők részesei,

Vérben gázoló felnőttek, nagyok

Örömöt várunk, igaz örömöt,

Ha jönnek új és új holnapok.

 

És lesz örömünk, ha te adsz erőt,

Mert háború vette erőnk javát,

S mi szerszámmal, vagy tízkörömmel, de

Teremtünk e honban új hazát.

 

Áldunk hát Újév! És áldjuk a még

Náladnál is sokkal nagyobb Urat,

Csak élni hagyjatok, hisz nép vagyunk

Ki most nektek táncol és mulat.

 

 

/ Pécel, 1945. december 29. /