FEKETE ISTVÁN

MEGCSÓKOLOM SZÉP ORCÁDAT

 

Megcsókolom szép orcádat,

Úgy érzem, hogy utoljára látlak,

Az utaink, ahol eddig

Együtt jártunk, most már ketté válnak.

Elmegyek én messze-messze,

Ahol szegény, bús szívembe'

Nem lesz többé bánat,

Csak egy boldog édes álom

Ragyogja be csendes éjszakámat.

 

Én elmegyek, te itt maradsz

Talán még a könnyedet is ontod,

Hogy te aztán megnyugszol-e

Elfeledsz-e, nem tudhatom sorsod.

De ha fájna úgy az élet,

S bánatában kicsi szíved

Meghasadna értem,

Valahol ott messze-messze

Lehet, hogy még találkozol vélem.